A tartósan fennálló stressz egészségkárosító hatása lelki és testi vonatkozásban egyaránt jelentős: nehezebbé teszi a munkavégzést, fokozza a nyugtalanságot és szorongást, alvászavarhoz vezethet, megronthatja a kapcsolatinkat, hozzájárulhat a depresszió és a szenvedélybetegségek kialakulásához, valamint számos betegség kiváltója lehet. A lista hosszú, mindennek tudatában pedig könnyen levonható a következtetés, hogy a stressz ellenség, ami ellen állandó küzdelmet kell folytatnunk, és minimálisra kell csökkentenünk életünk stresszforrásait. A gyakorlatban mindezt megvalósítani azonban már jóval nehezebb feladat, erre irányuló törekvéseinknek pedig akár ellentétes következménye is lehet. Egyrészt nem minden esetben van meg a lehetőségünk arra, hogy a stresszt csökkentsünk, másrészt a megküzdés komplexitása szükségessé teszi, hogy a megküzdési stratégiák egy megfelelő ötvözetét sajátítsuk el és hajtsuk végre, ami egy stresszkeltő szituációban önmagában is erőfeszítést és további stresszt jelenthet. Az elkerülés vagy megküzdés megközelítése azt erősíti bennünk, hogy a stressznek hosszú távon csak káros hatása lehet, de valóban így van ez?

Lehet a tartós stressznek pozitív hatása?

Evolúciós szempontból a stresszhelyzetre adott testi válasz funkciója, hogy olyan pszichológiai működést aktiváljon, ami végső soron a túlélést szolgálja. Ilyenkor a test és az agy a teljesítményhez szükséges optimális állapotba kerül, a figyelem a problémára fókuszál, felgyorsul az információfeldolgozás, továbbá a stresszválasz során keletkező hormonok erősíthetik a memóriát és a gondolkodási képességeket. Ezt a jelenséget nevezzük eustressznek, amely összességében haszonnal jár. Az eustressz olyan külső vagy belső stresszforrás, ami közepes mértékben jelent kihívást, korlátozott ideig áll fenn, és olyan választ vált ki, amitől jól érezzük magunkat, megfelelő irányítás alatt produktívabbá, hatékonyabbá tesz, motivál a problémamegoldásra.

Az általános nézet szerint azonban, még ha ez a válasz pozitív is, a tartós, krónikus stressz minden esetben negatív hatású, és gyakran kapcsolódik egészségügyi problémákhoz illetve depresszióhoz. Hiszen a hosszú ideig fennálló, ismételt és krónikus stressz a distressz állapotát hozza létre, ami a stresszkeltő szituációk nagyobb kontrolállhatatlanságát és kiszámíthatatlanságát, illetve a testi-lelki egyensúly zavarát eredményezi.

Más kutatások szerint viszont a krónikus stressz pozitív hatással is lehet a biológiai folyamatokra, és bizonyos hormonok útján fokozhatja az immunitást, ezáltal erősebbé és egészségesebbé téve a testet. A stresszel kapcsolatos növekedés fogalma szerint a stressz hozzájárulhat a mentális ellenálló képességhez, a fokozott tudatossághoz, új perspektívákhoz, megerősödött prioritásokhoz, mélyebb kapcsolatokhoz és az élettel való nagyobb elégedettséghez, így pszichés növekedés is követheti a stressz magas szintjével járó életeseményeket.

A stressz-paradoxon - Mitől függ, hogy pozitív vagy negatív hatás érvényesül?

Az ellentmondást, miszerint a krónikus stressz gyengítheti és erősítheti is az egészséget és a teljesítményt, stressz-paradoxonnak nevezzük. A hagyományos elképzelés szerint a stressz egy bizonyos szintig hasznos, majd átlépve egy kritikus pontot már a gyengítő hatása érvényesül. Mindeközben számít az is, hogy egy adott stresszforrást ki mennyire észlel stresszkeltőnek, illetve hogy mennyire hatékony választ ad rá. A probléma fókuszú megküzdés aktív lépések megtételét jelenti annak érdekében, hogy a stresszforrást elkerüljük, vagy a hatását javítsuk. Ez különösen akkor hatékony, amikor a stresszkeltő eseményt kontrollálhatónak éljük meg. Ezzel szemben az érzelem fókuszú megküzdés a stresszforrás elkerülését és az érzelmi hatásának kontrollálását célozza, több indirekt módszert magában foglalva.

Az ellentmondást azonban mindez nem oldja fel teljesen…

 A stresszhatás vizsgálatával kapcsolatos újabb pszichológiai kutatások egy eddig kevésbé számításba vett változó lehetséges hatását vetik fel. Befolyásolhatja a stressz hatását az, hogy mit gondolunk a hatásáról?

A stressz-mindset azt jelenti, hogy az egyén mennyire tartja a stressz hatását általánosságban erősítőnek vagy gyengítőnek a teljesítmény és produktivitás, egészség és jóllét, valamint tanulás és növekedés tekintetében. Magyarán: mit gondolok, rosszat vagy jót tesz nekem a stressz?

Ennek a mindsetnek jelentős hatása van arra vonatkozóan, hogy a stresszt viselkedés szintjén miként kezeljük és pszichológiai szempontból miként észleljük, ez a rövid távú fiziológiára és motivációra gyakorolt hatás pedig hosszú távon befolyásolja az egészséget és teljesítményt.

Ha az a meggyőződésünk, hogy a stressz káros, akkor minden stresszt jelentő helyzetben idegessé válunk, tartunk a negatív hatásaitól és azon vagyunk, hogy kizárjuk az adott stresszforrást az életünkből. Ha pedig erre nincs módunk, frusztrációnk és szorongásunk csak növekszik, egészségünk hosszú távon romlik. Ezzel szemben, ha úgy gondoljuk, hogy a stressz jót tesz, akkor úgy értelmezünk egy stresszes szituációt, mint lehetőséget a képességeink kibontakoztatására és a kihívások legyőzésére. Ebben az esetben, már nem csökkenteni akarjuk a stresszt, hanem a hasznunkra fordítani.

Amikor tehát úgy gondoljuk, hogy a stressznek pozitív hatása van, akkor az elsődleges motivációvá a stressz elfogadása és hasznosítása válik a vélt pozitív hatások elérése érdekében. Ezzel szemben mikor azt feltételezzük, hogy a stressz gyengít minket, akkor az elsődleges motiváció az elkerülés és a vélt negatív hatások megakadályozása. 

Tehát minden fejben dől el?

 Nem egészen. A stressz hatásai lehetnek negatívak akár a stressz-mindsettől függetlenül is, és az elkerülő stratégiák igenis szükségesek bizonyos esetekben. Viszont a különböző mindsettel rendelkező egyének a stressz egy állandó szintjét eltérő mértékben tarthatják előnyösnek, ami befolyásolja a stresszre adott rövid és hosszú távú reakciókat.

Ha például a munkahelyünkön tapasztalt stresszre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy az nagyjából azonos mértékben ér minket, mint a hasonló beosztású kollégáinkat. Mégis, míg ugyanaz a stresszel teli környezet valakit lebénít és frusztrálttá tesz, addig mást motivál és jobb teljesítményre ösztönöz. Egyikőjük kimerülten tér haza és előfordulhat, hogy otthon vezeti le a feszültségét, ez pedig hosszú távon még több negatív következménnyel jár. A másik személy viszont feltöltődik, hatékonynak érzi magát és marad energiája a nap hátralévő részében szeretteiről gondoskodni. A különbség hátterében állhat pusztán az is, hogy ki hogyan tekint a stresszre.

Ez alapján nem feltétlenül kell minden esetben a stressz csökkentésére törekednünk, hanem a stressz negatív hatásainak megelőzése helyett lehet fókuszálni arra is, hogy a pozitív hatásait felismerjük és kihasználjuk, mindez pedig kezdődhet a mindsetünk megváltoztatásával. Következő cikkünkben megmutatjuk hogyan!

Forrás:

Crum, A. J., Salovey, P. & Achor, S. (2013). Rethinking stress: The role of mindsets in determining the stress response. Journal of personality and social psychology, 104(4), 716–733.